|
|
|
|
|
|
|
|
Látó-Tér
|
Vörös jelek a Genezáret-tónál Náray-Szabó Gábor professzor a hatalmas lazacokról, észak és dél ellentétéről és arról, ötven év múlva bekövetkezik-e a teljes krach 2003. augusztus 14. 00:00 A Föld népessége az utolsó jégkorszak végén négymillió lehetett. Róma bukásakor 350 millióra emelkedett, és a XVI. században elérte a 450 milliót. Az ipari forradalom idején már egymilliárd, a XX. század elején 1,6 milliárd ember volt a Földön. 1954-ben három-, 2000-ben pedig hatmilliárd ember élt és fogyasztott a bolygón. Az előrejelzések szerint ez a lélekszám a XXI. század közepére nyolc-tíz milliárddal tetőzik. Egyes tudósok úgy vélik, hogy a mértéktelen fogyasztás és az anyagi javak habzsolása ötven év múlva világméretű katasztrófához vezethet. Miről van pontosan szó? – kérdezzük Náray-Szabó Gábor akadémikust, egyetemi tanárt, a kémiai tudományok doktorát.
– Úgy látszik, hogy a természetben a korábbi egyensúly felborul több vonatkozásban is. Például állandósul a kánikula az egyik helyen, máshol pedig iszonyú nagy a fagy, vagy hirtelen árvíz keletkezik. Nehéz rövid távra prognosztizálni. Öldöklő harc folyik az olajért, ezenkívül egyre kevesebb kézben összpontosulnak óriási vagyonok, északon aggasztóan fogy a népesség, délen rohamosan szaporodik. Tehát olyan folyamatok működnek a világban, amelyek irányíthatatlanná válnak, és átveszik az uralmat fölöttünk. – Ezt mire lehet visszavezetni? – Arra, hogy iszonyú mértékben megnőtt az emberiség fogyasztása. A fogyasztás alatt az energia- és a nyersanyag-felhasználást értem. Ebben benne van, hogy egyre többen autózunk, egyre több energiát fogyasztó, egyre nagyobb lakásunk van, télen fűtjük, nyáron hűtjük, aztán el akarunk utazni valahová messze földre nyaralni. És ebben benne van például az is, hogy sokkal olcsóbb Kínában előállítani a textíliát és idehozni Magyarországra, mint itthon gyártani, és sorolhatnám tovább. Ezek vezetnek oda, hogy nemcsak hazánkban, de a világ sok országában nő az energiafelhasználás, és ennek a mértéktelenné válása az ökológiai egyensúly felborulásához vezethet. – Ezek valóban olyan tragikus következményekkel járnak, vagy csupán amolyan fegyelmező, pszichikai ráhatásról beszélhetünk inkább? – Több következménye lehet. Például elfogyhatnak az energiahordozók. Az úgynevezett fosszilis, azaz az ősidőkben a különböző szerves anyagokból létrejött energiahordozók, mint a kőolaj, a szén és a földgáz, elégetésük során szén-dioxidot termelnek. A szén-dioxid a levegőbe kerül, ahol azt a bizonyos üvegházhatást hozza létre. Ez olyan, mintha télen az ember az ablaküveg mögött kellemes meleget érez, pedig kint fagy van, azaz összegyűlik, visszaverődik a meleg az üvegről, és csak befelé tud terjeszkedni, kifelé nem. Ez globális felmelegedéshez vezet, aminek következtében néhány évtizeden belül méterekkel emelkedik a tengerek szintje, megfordulhatnak az áramlások, tehát összevissza változhat az időjárás. Ezt már most tapasztaljuk. Tavaly áradás volt, óriási mennyiségű víz jött a Kárpát-medence hegyvidékeiből hazánk területére, idén pedig szárazság van, aszály. – Mi veszélyezteti főleg az emberiséget? – Négy fő veszélyt látok. Az egyik, amit említettem, a globális felmelegedés – ezt tartom a legveszélyesebbnek. Beláthatatlan módon változtatja meg az időjárást a Földön, aminek következtében emberek százmilliói kénytelenek elhagyni a lakóhelyüket, óriási migráció indulhat el. A másik a víz. Az édesvízkészletek egyenlőtlenül oszlanak el a Földön, egyes helyeken igen kevés van belőlük. Ne menjünk messzire, a Közel-Keleten hamarosan majd azért fogják egymást ölni az emberek, hogy legyen vizük. A Genezáret-tó, amely a környékbeli államok – Izrael, Jordánia stb. – vízellátását biztosítja, vízszintje rohamosan csökken. A tónál van egy vörös jel, és a vízmérnökök szerint, ha a vízszint ez alá csökken, akkor komoly baj van. Az utóbbi években háromszor vitték lejjebb ezt a vörös jelet… Mi lesz, ha kiszárad a Genezáret-tó? Ez a vízhiány több más helyen is előfordul, aminek hiánya megbéníthatja az ipart, teljesen tönkreteheti a mezőgazdaságot, felőrölheti az emberek egészségét. – Mi a harmadik veszélyforrás? – A harmadik legnagyobb probléma a biológiai diverzitás, a sokféleség csökkenése. Az evolúció, az ember védekezőképessége arra épül, hogy sokféle faj nyüzsög a világban. A szervezetünkben is sokféle védekezőmolekula van, amelyek a bekerülő mikroorganizmusokat hatástalanítják. Ha egyféle lesz minden, úgynevezett monokultúrák jönnek létre, és két vagy három amerikai nagyvállalat kezébe kaparintja például a legjobbnak kikiáltott búzavetőmagoknak a terjesztési és eladási jogát, akkor a mi búzafajtáink rendkívül sérülékenyek lesznek. Ha mondjuk egy betegség megtámadja az egyik búzafajtát, és kipusztítja azt, ennek iszonyatos következményei lehetnek. A trópusi erdők kiirtása szintén kapcsolódik a biodiverzítás csökkenéséhez, szintén előre nem látható veszélyekkel fenyegetve. De említhetném a génmanipulációt is, ami beleavatkozik az evolúció folyamatába. Kicsiben, laboratóriumban megengedhető, de „felnagyítva” olyan dolgokat produkálhat egy emberöltő alatt, amilyeneket nem akartunk. – Mire gondol pontosan? – Egy példát mondok. A lazacokat genetikailag manipulálják. Skandináviában működnek lazacnevelő telepek, ahol olyan fajokat állítanak elő, amelyek nagyobb testűek, a húsuk pirosabb, emiatt jobban viszik a vevők. Ez jó akkor, ha valaki el akarja adni a boltban a lazacot, de kit tudja, hogy milyen hatással lesz az egész a világ lazacpopulációjára? Nem örökítenek-e át olyan tulajdonságokat, amelyeknek a hátrányairól most még nem tudunk? Ezeket a példányokat nem lehet teljesen elzárni a külvilágtól, mert évenként a tíz százalékuk megszökik, s elúsznak a világ minden tájára. Már Mexikóban is találtak ilyen nagy testű, piros húsú lazacot. – Valami hasonlótól kell tartanunk a klónozás esetében is? – Az emberi fejlődés rendszerébe nem szabad beleavatkozni. Ezért tiltják a kormányok, hogy bárki beavatkozzék a természetes emberi fejlődésbe, hiszen borzasztó dolgok történhetnek. – Mi a negyedik veszélyforrás? – Az gazdasági természetű. A világban hatalmas pénzügyi buborék van. Ennek az a lényege, hogy a részvények túlértékeltek. Ez már egyszer kipukkadt, mert azok a bizonyos igen keresett, jó befektetési lehetőséggel kecsegtető dotcom-részvények lejáratódtak. Ezekben bíztak a részvényesek, minden pénzt megadtak értük, mert azt hitték, hogy hatalmas fejlődés lesz. Aztán kiderült, hogy nem sok érték van mögöttük, sokkal kevesebb részvényre van szükség, mint amit megfizettek, és összeomlott az egész. Néhány hónap alatt tizedére esett az értékük. – Ez miért baj a világnak? – Azért baj, mert rengeteg embernek van részvénye. Másodpercek alatt lehet sok milliárd dolláros üzleteket kötni a tőzsdén. Ha ez a rendszer, amely távol van a természetes működéstől, valamilyen oknál fogva összeomlik, akkor egyik napról a másikra nem lesz pénz a világban. Ez kiterjedhet a termelőiparra is. Nem lesz pénz például arra, hogy megfizessék a nyersanyagot, amiből előállítják az élelmiszert, az autót vagy akármit, és egy hatalmas pénzügyi krach következhet be, ami az egész világot szegénységbe taszíthatja. Ilyesmi történt 1929-ben, a New York-i tőzsde összeomlásakor. Azóta persze nagyon vigyáznak erre a matematikusok és a pénzügyi szakemberek. Mégis nekem az a véleményem, hogy a fizikának van egy alapvető törvénye, miszerint a nagy potenciakülönbségeket nem nagyon viselik el a rendszerek. Tehát, ha nagy a különbség az emberek gazdagsága vagy a különböző országok fejlettsége vagy a pénz koncentrációja között, akkor az előbb-utóbb igyekszik kiegyenlítődni, és kaotikus változás következik be. – Mi a megoldás? – Az egész világ gondolkodása annyira beállt az anyagi fogyasztás növelésére, hogy azt lehetetlen megállítani. Utópisztikus, amit mondok, de valamiképpen gátat kellene vetni ennek. Ma már nem azért nő a fogyasztás, mert az éhséget kell csillapítani, hanem azért, hogy a külvilágnak, a szomszédnak megmutassuk, milyen nagyszerűek vagyunk. Szinte lelki szükségletté vált a fogyasztás. Véleményem szerint, ha ez így folytatódik, akkor ötven év múlva bekövetkezhet a teljes összeomlás, a krach. Az emberek nem törődnek a jövővel, csak a jelennel, a felélés a lényeges, csak az egyén az érdekes, a közösség, a társadalom nem, és ez főként az északi és a nyugati civilizációkra jellemző. Délen pedig óriási a szegénység, a szaporulat és az éhínség. Észak és dél ellentéte nem sokáig tartható. – A szakemberek közül sokan hisznek az atomenergiában mint áthidaló megoldásban, ugyanakkor sokan félnek is tőle. Elég, ha csak a Pakson történtekre vagy most a hőségtől kritikusra felmelegedő franciaországi erőművekre gondolunk. – Nekem speciális a véleményem, közel vagyok a fizikához, én nem félek az atomenergiától. Szerintem ez a legtisztább módszer, hogy energiát állítsunk elő. Ugyanakkor megértem, hogy az emberek tartanak tőle, ezt az érzést nehéz megszüntetni. Franciaországot említette, ahol például nagyon sok atomerőmű van, valószínűleg Magyarországon kevesebb lesz, mint ami kívánatos lenne. Az összes többi energia-előállítási mód szennyezi a környezetet, kivéve a szél- és napenergia felhasználását, de ez csak kis százalékban fedezi az energiaszükségletet. – Magyarország mit tehet a világ jobbrafordulásáért? – Mi nem tudjuk befolyásolni ezeket a folyamatokat. De az előjelzéseket érdemes lenne megfogadni, és felkészülni rá. Több időjárási adat szerint Magyarország éghajlata szárazabb lesz. A négyszázötven milliméteres csapadékmennyiség akár százötvenre is csökkenhet. Ez azt jelenti, hogy az Alföld félsivatagossá válhat. Erre fel kellene készülni. Ehhez nemzeti konszenzus kellene, és akár a Tisza folyását is újra kellene szabályozni vízgyűjtők beiktatásával, hogy minél több víz maradjon itt. Szükséges lenne kifejleszteni szárazságtűrő búzafajtákat, és így tovább. Tehát összehangolt cselekvéssorozatra lenne szükség, akár a Balaton vízpótlásának megoldásával együtt. Aztán el kellene kerülni a szennyező iparágak letelepedésének az engedélyezését. Riasztó, hogy például Szombathely környékén lignitbányát akarnak nyitni külszíni fejtés megvalósításával. Ennek következtében eltűnik egy falu, a tájat szétrombolják, ráadásul a lignit a legroszszabb energiaforrás, mert elégetésével rengeteg szén-dioxidot okád a levegőbe. Északnak a fogyasztást illetően mértéktartóbbnak kellene lennie, a délnek olyan technológiákat kellene átadnia, amelyek környezetvédelmi szempontból tiszták és segítik a túlélést. Az emberi kapcsolatokra, a kisközösségekre, a családra, a kultúrára kellene helyezni a hangsúlyt. Ellenkező esetben bekövetkezhet a katasztrófa. A mohó energiafogyasztás következményeként például elöntheti a tenger Bangladest, s akkor megindul háromszázmillió ember észak felé, elönti a tenger Hollandiát, a hurrikánok száma pedig a többszörösére növekszik. – E már-már nostradamusi jóslat után tudósként miben bízik? – Abban, hogy mégiscsak az emberi faj az egyetlen a Földön, amelyik bír a gondolkodás képességével… | |||||
| Küldés e-mailben| Szóljon hozzá a fórumban| Nyomtatható verzió | |||||
• Kiadja a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. • Tel: 476-2131
• E-mail:szerk@magyarnemzet.hu • HU ISSN 1418-155X
• Copyright Magyar Nemzet 2001-2007
Hibabejelentés: uzem@mno.hu
