|
|
|
|
|
|
|
|
Látó-Tér
|
Cseppnyi remény a Cseppek Házából 2004. október 13. 01:00 Hazánkban minden tizedik gyermek súlyos vagy kevésbé komoly születési károsodással jön a világra. A napokban Budakalászon adták át a Cseppek Házát, ahol elsősorban a sérült gyermekek rehabilitációja, kezelése folyik. Az épületben az ellátatlan területről érkező családok a kezelés idejére otthonra lelhetnek, s egyre többen jönnek Erdélyből is. A létesítmény kilóg a magyar egészségügy átlagos infrastrukturális színvonalából. A szerény állami támogatás miatt azonban a központokat működtető alapítvány magán- és céges adományokért kénytelen „kilincselni”, s úgy tűnik, egyelőre álom marad, hogy minden megyében létrejöjjön egy ilyen centrum.
A Gézengúz Alapítvány 1990-ben jött létre, s 1993-ban alakították ki a győri, 2000-ben kezdték el építeni a budakalászi intézetet. A budakalászi központ szakmai ügyvezetője, Schultheisz Judit gyermekorvos kiemeli: a budakalászi intézmény magánemberek és cégek adományaiból, elenyésző állami támogatás mellett, mintegy százhatvanmillió forintból épült fel. Ingyen tervezte meg a házat Soproni Szabó Attila, míg a jogi útvesztőkben Eigner Éva ügyvéd segédkezett eligazodni a szervezőknek, a telket pedig a helyhatóság adta az alapítvány számára. Jelenleg három intézetük van: Budakalászon, a főváros III. kerületében és Győrött. Utóbbi egy óvodában működik, amit most be akar zárni az önkormányzat. Mivel a beteg gyermekek rehabilitálását ellátó intézmények száma alacsony, ezért nem lehetett hagyni a győri bezárását: egy szponzor húszmillió forintos segítségével felújítják az épületet. Miközben körbekalauzol Sultheisz Judit az ezer négyzetméteres épület három szintjén, a költségeiket firtató kérdésre az alábbiakat feleli: csupán a fővárosi és a győri intézmény éves működési költsége minimum 85 millió forint, amiből az állam mindössze húszmilliót áll. A hiányzó összeget részben féléves és egész évre szóló támogatókártyákból teremtik elő, de gyakran kénytelenek különböző cégeknél „kilincselni”. Utóbbi általában húsz esetből csupán egyszer hoz pénzt az intézetnek. Fejkvótát sem kapnak, hiszen a gyermekkel egyszerre több szakember foglalkozik, s ebben a formában az Országos Egészségbiztosítási Pénztár – hiába van szerződésük – az összetett terápiás modellt nem ismeri el. Ezzel szemben Európában, például Belgiumban vagy Svédországban a magán- és az állami gyógytornászok tevékenységének díjazását a társadalombiztosítás megtéríti – teszi hozzá a doktornő. Odalépünk a feszített víztükrű, klórmentes medencéhez. A hullámokban apró csemeték evickélnek, akiknek a szakemberek feladatokat adnak. A terápiás szobákat járva Sultheisz Judit rámutat: mind a hangulat, mind a környezet hozzáállása pozitívan befolyásolja a gyermekek gyógyulását. Rendkívül fontos, hogy nem kell naponta zaklatottan utazgatni a családoknak, megtanítják nekik, miként tudnak együtt élni a betegséggel, milyen életmódot kell kialakítaniuk. Ez egy hosszú, nehéz út, mondhatni életforma, amit viszont széppé lehet tenni. A szobák, az elrendezés kialakítása praktikus. Arra törekedtek, a csöppségek ne érezzék, hogy egészségügyi intézményben vannak. – Ezzel a házzal azt szeretnénk elérni, hogy a hátrány bizonyos fokú kiváltságot élvezzen – mondja Sultheisz Judit. Közben eljutunk a varázsszobába, ahol a halmozottan sérültek számára a hang- és fényingerek megismertetése folyik. Az egyik gyermek – aki folyamatosan ökölbe szorult kézzel kénytelen élni – segítséggel ráteszi a kezét egy langyos üveggömbre, melyben „fényvillámok” cikáznak az ujja érintését követve. Szemei tágra nyílnak, majd nevetni kezd, miközben az összeszorult kis kéz kiegyenesedik. A doktornő nem szól semmit, csak elégedetten felénk fordul. Átsétálunk az apartmanok egyikébe, ahol az ellátatlan területről érkező szülők a kezelés idejére otthonra lelhetnek. Egyre többször érkeznek Erdélyből gyermekük gyógyulására vágyó családok is. Sultheisz doktornő elmondja, hogy az eltérő terápiák, ha megfelelően alkalmazzák, nem kioltják egymást, hanem segíthetik a gyógyulást. Budakalászon bármely gyógymódot lehet választani, sőt az eredményes kezeléshez többfajta kezelést kell alkalmazni. Magyarországon kevés olyan központ van, ahol összetett terápiákat alkalmaznak. Sokaknak – különösen az ország ellátatlan részeiben – ezért kell elmenniük nem ritkán négy-öt helyre, mire megkapják a szükséges ellátást. Mindemellett saját terápiájuk is elismert, azt oktatják a gyógytornász, a gyógypedagógiai karon. Arra a kérdésre, hogy mennyibe kerül a kezelés, Sultheisz Judit nem ad pontos választ, mint mondja, az mindig egyéni. Hozzátette: ugyanakkor a szerényebb anyagi körülmények között élők sem esélytelenek, hiszen betegeik tíz-tizenöt százaléka ingyen veheti igénybe az egészségügyi szolgáltatást. Sokak számára nagy segítség, hogy a megérkezéskor megismertetik őket a támogatási rendszerekkel, hol, milyen forrásból kaphatnak anyagi támogatást. A hallottak és látottak alapján is azt gondoljuk, minden megyében szükség lenne legalább egy ilyen intézményre, ám ez állami támogatás és szerepvállalás nélkül szinte elképzelhetetlen. | |||||
| Küldés e-mailben| Szóljon hozzá a fórumban| Nyomtatható verzió | |||||
• Kiadja a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. • Tel: 476-2131
• E-mail:szerk@magyarnemzet.hu • HU ISSN 1418-155X
• Copyright Magyar Nemzet 2001-2007
Hibabejelentés: uzem@mno.hu
